A Plitvicei tavak

TUFA

A tizenhat különböző méretű, csodálatos vízeséses tavat a tufa gátak növekedésének igen összetett biodinamikus folyamata alakította ki, ami az egyik oka annak, hogy 1979. október 26-án a Plitvicei-tavak felkerültek az UNESCO természeti világörökségi listájára, és hogy kiemelkedő egyetemes értéknek számítanak.

A tufának több definíciója is létezik, az egyik ezek közül a következő: "A tufa egy üreges, porózus kőzet, amely a vízben oldott kalcium-karbonát lerakódásával, növények, algák és mohák segítségével keletkezik". Érdekes tény, hogy a tufa a világon mindenhol jelen van, de sehol máshol nincs olyan rendszer, ahol a tufa tökéletes és egyedülálló módon rakódik le, tufa vízeséseket és vízeséseket alkotva, amelyek összekötik a park összes tavát.

A tufaképződés folyamatát még nem sikerült alaposan feltárni, de egy sor fizikai-kémiai és biológiai tényező nélkül nem lenne tufa, és tufa nélkül nem lennének vízesések és tavak, csak folyó. A Plitvicei-tavak tufaképződésének folyamata a földtörténeti múltba, a negyedidőszakba nyúlik vissza. A mai vízfolyásokon kívül 250 000-300 000 éves gátak találhatók, ami jelzi, hogy a rendszer valójában mennyit változott a geológiai múltban.

A tufagátak még ma is aktívak a mai vízfolyásokban, biodinamikájukkal folyamatosan átalakítják a tavak és vízesések megjelenését. A legnagyobb tó, a Kozjak érdekessége, hogy körülbelül 400 évvel ezelőtt két tóra osztották. Mivel a tó gátjai nem egyforma ütemben nőnek, a folyásirányban lejjebb lévő gátak néha a folyásirányban lévők fölé emelkednek, amelyek ilyenkor víz alá kerülnek, és a két tó egybeolvad.

A víz színének változása kékről zőldre

Akárhányszor is sétálsz végig a Plitvicei-tavak Nemzeti Park ösvényein, mindig rácsodálkozol a gyöngyként egymásra fűzött, lenyűgöző tavakra és látványosan változó színeikre. A Plitvicei-tavak a nap bármely szakában csodálatos színspektrumot mutatnak, és soha nem néznek ki ugyanúgy, mint előző nap. A víz a smaragdzöldtől a mélykékig, a türkizkékig vagy a világosszürkéig a teljes árnyalatpalettát felvonultatja.

A színek tóról tóra, de az egyes tavakon belül is változnak, minden látogató örömére. A színek elrendeződése leginkább az oldott szerves anyagok koncentrációjától, a különböző élőlények koncentrációjától a vízben, a tó mélységétől, a tó környezetétől, az időjárási viszonyoktól, a fény és árnyék játékától és a felszíni vízmozgástól függ. A Felső-tavak körüli, erdővel körülvett faösvényeken sétálva elkápráztat smaragdzöld színük. Ha az Alsó tavak kanyonjában sétál, a szürreális türkiz és mélykék árnyalatok varázslatos látványában gyönyörködhet.

Nagy Vízesés

Sokaknak a Nagy Vízesés az első, ami a Plitvicei-tavak említésére eszükbe jut. Érdekessége, hogy a Plitvice-patak összeomlásából keletkezett, amelynek forrása 3 kilométerre van, és nem tartozik a 16 tó egyikéhez sem. A Sastavci vízesésekkel együtt ez a Nagy Vízesés a Korana folyó forrása. Maga a vízesés megjelenése az évszakok során változik. Ősszel és tavasszal élvezheti teljes pompáját. A hideg, téli hónapokban a hőmérséklet néha olyan alacsonyra esik, hogy a vízesés megfagy, ami felejthetetlen látványt nyújt.

Különleges élményt nyújt, amikor a Plitvice-patak vize 62 m magasból zuhan alá, és vízport képez, amely a forró napokon felfrissülést nyújt. A Korana folyóban végződő Nagy Vízesés teljes magassága 87 m. Ezzel a park és Horvátország legmagasabb vízesése. Az 1968 és 1990 közötti időszakban a nemzeti parkot esküvők helyszínéül használták. Az első plitvicei esküvőre közvetlenül a Nagy Vízesés alatt került sor.

Irgin erdő Čorkova Uvala

Van valami teljesen varázslatos az erdő békéjében, illataiban és fáiban, amelyek évszázados történeteket rejtenek. Ugyanez igaz a Plitvicei szűz erdőre, Čorkova uvala Čorkova uvala. A Čorkova Uvala őserdő a Plitvicei-tavak Nemzeti Park északnyugati részén, 860-1028 m magasságban, a bükk- és fenyőerdők által uralt övezetben található. Területe 84 hektár.

Szekunder esőerdőnek számít, ami azt jelenti, hogy csak kisebb emberi behatással vagy anélkül alakult ki. Mivel az életfolyamatok beavatkozás nélkül zajlanak, az esőerdei ökoszisztéma valamennyi összetevőjének minden fejlődési szakasza jelen van benne. Az esőerdőt különböző magasságú, vastagságú és korú fák uralják, erőteljes benyomást keltve. Itt található például egy több mint 500 éves, 58 m magas és 150 cm átmérőjű európai ezüstfenyő, valamint a közönséges bükk és a lucfenyő lenyűgöző méretű példányai.

Az esőerdőben az évszázadokon átívelő fejlődési ciklusok során folyamatos változások mennek végbe, amelyek a fafajok arányának, a függőleges rétegződésnek, a holtfa sűrűségének és számának, a holtfa mennyiségének, a fák tetején lévő nyílások mennyiségének és méretének, a szél által kidöntött vagy letört fák valószínűségének, valamint a fák káros rovarok általi fertőzöttségének változásával járnak. Ezek a jelenségek nem egyszerre érintik az egész esőerdőt, hanem az erdő egyes részein jelentkeznek, és mozaikos megjelenést eredményeznek.

A fekete királynő legendája

Hogyan alakultak ki a Plitvicei-tavak? Milyen körülmények összessége okozza, hogy a víz gazdag vízkőben és mészkő kanyonban folyik, és hogyan lehetséges, hogy a vízben lévő mikroorganizmusok miatt a tufa olyan gyorsan lerakódik? Ezek olyan tudományos kérdések, amelyekre számos kutató még mindig keresi a választ. Mint minden helyről, erről is legendák és történetek keringenek.

A Plitvicei-tavak 16 tóból állnak, amelyeket vízesések kötnek össze. Mindegyikhez egy-egy legenda fűződik. A Plitvicei-tavak eredetéről szóló legenda így szól: Nagy szárazság idején, amikor az egész régiót vízhiány sújtotta, a növények, állatok és emberek esőért imádkoztak. A rétek és a kertek kiszáradtak, a föld kopár volt, és mindenki vízért könyörgött. A Fekete-folyó, a Plitvicei-tavak forrása is kiszáradt.

Egy nap a Fekete Királynő az égi magasságokból szólt az emberekhez: "Gyűljetek össze hajnalban az Élet Forrásánál, ahol szomjatokat oltottátok és életeteket tápláltátok. Azon a helyen tárjátok fel mindazt, ami a lelketekben rejtve van. Beszéljetek méltósággal, vezessétek szavaitokat szívvel és igazsággal. Ha így tesztek, én mellettetek állok."). Az emberek napokig imádkoztak, megvallották bűneiket, megbánták azokat, és a Fekete Királynő úgy döntött, hogy meghallgatja imáikat, és bőséges vizet ígért nekik.

Miután elkezdődött, napokig esett az eső, míg a vízszint annyira megemelkedett, hogy gyönyörű tavak keletkeztek. A Felső-tavak első tava, a Prošćansko, a nevét a prositi (könyörögni) szóból kapta, mivel az emberek imádkozva szerezték meg. Az aranyszekéren ülő Fekete Királynőről, aranyszínű tündérhajáról és az őt kísérő tündérekről szóló legendát sokáig mesélték és mesélik a mai napig.