, 2021/6/10

A tengert a római korban eredetileg latin nyelven Mare Superumnak hívták. Később Adria városáról kezdték Mare Adriaticum-nak nevezni. Ez a név Hérodotosz és Euripidész korában és műveiben a tenger északi részét jelölte még csak, azonban a jelentése fokozatosan kiterjedt az egész tenger részre.

Adriai tenger

Nevének etimológiája

Az Adria szó, az etruszkok által alapított – és akkor még a tengerparton fekvő – gyarmatváros neve az illír nyelvű adur szóból ered, ami vizet vagy tengert jelent

Legnagyobb öblei

Északon: Velencei-öböl, Trieszti-öböl, Kvarner-öböl, Fiumei-öböl

Délen: Kotori-öböl, Drin-öböl, Manfredoniai-öböl

Legnagyobb félszigetei

Gargano-félsziget, Isztriai-félsziget, Pelješac-félsziget

Nagyobb szigetei

Közel 1200 szirt és sziget található a horvát tengerpart mentén.. A Dinári-hegységből süllyedéssel leszakadó szigetek nagy része mészkőből áll.

Kvarner-öböl szigetei: Krk (410 km²), Cres (404 km²), Pag (285 km²), Rab (93,6 km²), Lošinj (74,37 km²)

Észak-Dalmát-szigetek: Dugi Otok (124 km²), Pašman (60 km²), Kornati-szigeteket 125 kopár és általában lakatlan sziget alkotja.

Dél-Dalmát-szigetek: Brač (394 km²), Hvar (300 km²), Korčula (276 km²), Mljet-sziget (100 km²), Vis (60 km²), Lastovo

Geológiai szerkezete

A mediterrán medence része. Északi és középső része fiatal, transzgressziós eredetű tenger, vagyis a tengernek a szárazföld szélére történt behatolásával keletkezett. Ez a medence terület az elmúlt másfél millió évben karsztos szárazulat volt. A déli medence egy kora harmadidőszaki, a Tethys-óceán bezáródása során keletkezett töréses szerkezetű süllyedék.

A mintegy 160 000 éve kezdődött és 14 000 éve véget ért a jégkorszak legutóbbi szakasza Würm-glaciális után elkezdődött erős felmelegedés miatt a világtenger vízszintje 6000 év alatt 120 métert emelkedett. Az eusztatikus transzgresszió következményeként az adriai medence területét ekkor lepte el a viszonylag gyorsan előrenyomuló tenger.

A horvát partszakaszon található víz alatti barlangokat és üregeket még a szárazföldön történt karsztosodás alakította ki mielőtt elöntötte a tengert.A párt mellett futó Dinári-hegység meredek lejtői a tengerig ereszkednek,így , mint a tengerparttal párhuzamosan futó hegylánccal határolt partvidéket, „konkordáns” típusú partnak nevezzük. A kelet-adriai partvidéket rengeteg sziget és fjordszerű öböl tarkítja.

A hirtelen mélyülő sziklás partokon erősen érvényesül a vízmozgás okozta erózió. Az északi rész nagyon feltöltődött medence terület, ahová  a Pó folyó évente több millió tonna szárazföldi eredetű üledéket rak le. A feltöltődés intenzitására szemléletes példát nyújt a tenger névadójának, az egykori itáliai kikötő-falucskának, Adriának a helyzete. A római időkben még a tengerparton fekvő település egykori maradványai ma már 36 kilométer távolságra található  a parttól.

Adria nyugati és keleti partvonalán tapasztalható vízszintváltozásra az is hat a feltőltődés mellett, hogy a horvát partszakasz lassan süllyed, az olaszországi partvonal viszont emelkedik.

Madarak

A leggyakoribb képviselői a madaraknak  a sirályok. A danka és a sárgalábú sirályok a leggyakoribbak. A gödényféléket a borzas gödény képviseli. Találhatók még barát papagájokkal és sándor papagájjal is.

Alsóbbrendű élőlények

Kiterjedt mezőket alkot a zöldmoszatok családjába tartozó tengeri saláta a parti sziklákon az árapály szintje alatt.. A Földközi-tenger többi részéhez hasonlóan a sekély, szilárd aljzatú vizekben a sziklákat a barnamoszatok családjához sorolt pántrópusi, de Tethys-óceán reliktumfajának tekinthető tölcsérmoszat kolóniái borítják el. Igen  érdekes algaféle egy másik, szintén a sekélyvízi paleo trópusi zöldmoszatok hoz tartozó faj, az egyetlen óriási sejtből álló esernyőmoszat is. A biogén zátonyépítés fontos szereplője a mészkiválasztó gumós vörösalga.

A növényvilágának fontos részei az önálló élőhelyet alkotó tengerifű-mezők. A szárazföldről a tengerbe visszatelepedett magvas növények közé tartozik a békaszőlőfélék családjához tartozó, sűrű és kiterjedt mezőket alkotó neptunfű, és a neptunfű nél kisebb moszatfű , ezek a földközi-tengeri endemikus fajok.

Az itt található legnagyobb kagyló a nagy sonkakagyló.

A szivacsok  családjából  a mosdószivacsok , a víz alatti barlangok mennyezetét beborító fehér rácsállatkák, és az igen gyakori henger szivacsok. A csalánozók törzsének legszebb résztvevői között vannak  a virágállatok , a fájdalmas csípést okozó viaszrózsa, 

a tengeri rózsa ,és az eléggé ritka csöves tengeri rózsa.

A szarukorallok közé a sziklafalakon élő endemikus színeváltó szarukorallok tartoznak,és még a sárga legyezőkorall is. A tüskésbőrűeket családjából a gyakori bíborcsillag ő is endemikus faj. A puhatestűek közül az igen intelligens, fejlett idegrendszerrel rendelkező jól ismert polip és a közönséges tintahal képviseli.

A itt található legnagyobb kagyló a közel egy méteresre is megnőhet, és a tengerifű-mezőkön gyakori endemikus nagy sonkakagyló A legnagyobb adriai csigafajok a ritka csomós tritonkürt-csiga , és az óriási méretű hordócsiga.

Halak

A porcos halak osztályát 26 cápa és 6 rája faj képviseli az Adriai-tengerben. A cápák öreg rendjét legelőször a legnépesebb rendhez, a kékcápa-alakúak rendjéhez sorolható családok és nemzetségek alkotják. A leggyakrabban meglévők  az éjszakai életmódot folytató kispettyes macskacápa , a nagy macskacápa , az akár  másfél méteres testhosszúságot is elérő csillagos cápa.

Néha igazi óriások is megjelenhetnek az adriai vizeken. A 8-10 méter hosszú plankton szűrögető óriáscápa, nem csak az Adria, a Földközi-tenger legnagyobb halféléje is. Az óriáscápák február-márciusban jelennek meg a legnagyobb valószínűséggel. A heringcápa-alakúak csoportjába tartozó, ami ma már igen ritka fehér cápa az 1960-as évekig elvándorolt az Isztriai-félszigetig.

A leggyakrabban látható nagy testű cápa a kecses megjelenésű, nyílt-tengeri életmódot folytató kék cápa .Július és szeptember között a legvalószínűbb,hogy megjelennek. a partoktól távol. És a nagy szardínia rajokat követik alkalmanként a heringcápák,akiket gyakran összetévesztenek a nagy fehér cápával. Május és augusztus között, elsősorban a dél-adriai nyílt vizeken fordul elő egy-egy sebes úszású röviduszonyú makócápa.

A rájaszerűek öreg rendjében a rájaalakúak közül igencsak gyakori az éjszakai életmódot folytató, a parti sekély vizeket kedvelő kistestű márványos zsibbasztó rája.

A közepesen mély vizek lágy üledékes aljzatát kedvelik a tüskés rája félék. Kifejezetten a 20 méternél mélyebb vizek sziklás, detrituszos aljzatán találhatóak meg a méteres hosszúságot is elérő foltos rája.

A csontos halak főosztályának legnagyobb testű résztvevője a ma már a kihalás szélén lévő lehalászott kékúszójú tonhal , amelyik, ha  megéri az öregkort –, elérheti a három méteres test hosszúságot is. Az adriai nyílt vizek másik ritka csontos hal-óriása a 3-4 méter hosszú jól ismert kardhal . Az adriai sziklazátonyok környékének leggyakoribb rajhala a korállszirtihal-félék közé tartozó barna korallsügér vagy baráthal.

A késő tavasszal és nyár elején a sekély vizek sziklahasadékban világító kék „neonok” nem önálló fajok, hanem a barna korallsügér leszármazottai.És meg  nagyon gyakoriak a durbincsfélék, a viszonylag nagyobb kétsávos kecskedurbincsok, a hegyesdurbincsok, a feketedurbincsok,vagy a parti sziklákra tapadt moszatokat népes rajokban legelésző, aranycsíkos magashátú durbincsok. 

A homokos aljzaton él az üledéket túró ezüstös durbincs. A faj legméretesebb, egy méteres hosszúságot is elérhető tagja a tengeri fogas. A tengeri angolnaféléket képviseli a két méteres hosszúságot is elérő, éjszaka aktív Conger conger.

A murénaféléket egyetlen faj képviseli az Adria középső és déli részein, a közönséges muréna. Viszont az ajakoshal félék családja fajokban gazdag csoport az Adrián. Legnagyobb, gyakori képviselőjük a zöld és kék színekben játszó fekete-tengeri ajakoshal.

A leggyakoribb ajakoshal-féle a szivárványhal , amelynek hímjei ragyogó vörös és zöld csíkot viselnek az oldalukon. A dús tengerifű-mezőkön élnek az adriai tisztogatók, az alig 10 centiméter hosszú feketefarkú ajakoshalak , akik válogatás nélkül megszabadítják „ügyfeleiket” az élősködőktől. A hűvös mélyvizek kedvezőek a tőkehalfélék számára. Hajóroncsokban is élnek a kis termetű francia tőkehalak rajai.

A hekk a nyílt mély vizek lakója.Üregek közelében tartózkodnak a villás félénk tőkehalak. A fűrészfogú sügérfélék családjának leggyakoribb adriai tagja, az enciánkékes színű hasfoltjáról és fekete sávjairól jól felismerhető betűs sügér. Ugyan úgy  barlangokban és roncsok belsejében élnek az éjszaka aktív, mérgező tüskékkel rendelkező skorpióhal félék.

A kistestű halak közül a leggyakoribbak a gébfélék és a nyálkáshalfélék , így a sekély vizeket kedvelő karcsú géb , a vörösszájú géb , valamint a szarvas nyálkáshal.

Az apró csíkos nyálkáshal, és a vörös színű, fekete fejű nagy háromúszójú nyálkáshal. Nagyon ritkán előfordul a tengerifű-mezők levelei között a csikóhalak közé tartozó pettyes csikóhal is.

A Horvát Adria

A horvát tengerpart régóta egyik kedvence a magyar utazóknak és már hagyománnyá vált  úti célja számos ország turistáinak. Egy adriai nyaralás felejthetetlen élményt jelent a tengerpart kedvelőinek és a műemlékek kedvelőknek egyaránt.

Észak Adria

Amikor az olasz Észak-Adrián nyaralunk, érdemes egynapos  kirándulást szervezni Velencébe, ugyanis Jesolótól mindössze 40 km autóval és hajóval is kb. 1 órás az út. Velence nevezetessége  az évente több alkalommal is előforduló magas vízállás,Ilyenkor, november és április között, elönti az ár a város mélyebben fekvő részeit. A növekvő vízszint előreláthatólag nagyobb gondot is okozhat a jövőben, de ma már  az áradásokhoz hozzászoktak a lakosok.

Leghíresebb eseménye a Velencei Karnevál, amely hamvazószerda előtt két héttel kezdődik, és hamvazószerda előtti napon, húshagyókedden ér véget. Színes pompával ünnepelnek a jelmezbe és maskarába öltözött emberek, közben rengeteg koncert, színházi előadás van a városban.

Az olasz adriai tengerpart

Az olasz Adria mintegy 600 kilométeres és Velencétől le Puglia-ig nyúlik el, sík terület, és csak kevés helyen húzódik ki hegy a partra.

Budapestről ezer kilométert jelent az utazás.

A magyarok által legkedveltebb helyek: Lido di Jesolo, Lignano, Rimini, Bibione, Caorle.

Főként kisgyermekes családoknak az egész napos strandolás, homokvárépítés, könnyű tengeri fürdőzés reményében,akik romantikára vágynak azoknak nem érdekes.Akik városlátogatás szeretnének azoknak jó kikapcsolódás pár napra a kulturális turizmust megszakítva,semmiképp nem augusztusban.

A több száz kilométeres keleti parton vannak homokos és kavicsos strandok is, a hétvégéken, és augusztusban borzasztóan nagy a tömeg,leginkább az olaszok révén; a természetes homokfövenyes strand kínálkoznak

Lassan mélyülő a tenger. Bibione-nél még ötven métert befelé haladva sincs még mély vízben egy felnőtt.

Az olasz Adria északi részén a tenger vize nem átlátszó, és nem a homok miatt van így, ez ottani sajátosság, fél méternél már nem látszik a tenger alja, ha a vízben sokan vannak az már magában felkavarja, zavarossá teszi a tengert. De mellette az apály és a dagály is befolyásolja, hogy mennyire átlátszó a víz. Az olasz adriai tengernek az átlagosnál alacsonyabb a sótartalma a sok oda torkolló folyó édesvíz miatt, az olasz Adriánál a tengervíz tiszta, és kevesebb az alga, mint régen.

A fizetős strandokon a belépőjegyhez a strandoló kap napozóágyat és napernyőt. A strandoknak nevei vannak és gyakran egyben számozásai is a azonosítást megkönnyítendő.

Egyedül Jesoloban van  az a szállodai, vagy apartmanházas szolgáltatás, hogy az árban benne van a strandoláshoz szükséges napozóágy és -ernyő használat.

Jesolo közel van Magyarországhoz,homokos a tengerpart, lassan mélyülő a tenger. A tenger  tiszta, normálisan lehet fürdeni benne.

Egész Jesolo is tiszta és rendezett.

Emilia-Romagna tartomány partjainál van egy kicsi, de annál ismertebb szakasz, amit az olaszok Riviera Romagnola-nak neveznek, jellemző, hogy itt a strandolás mellett nagy a jelentősége az éjszakai életnek; egy következő partszakasz a le Marche sok színvonalas, kék zászlós stranddal, az adriai part Abruzzo szakasza kevésbé látogatott felkapott, viszont így vannak jócskán nyugis homokos strandok; lent délen, Puglia tartományban az adriai part igen népszerű az olaszok körében, a homok arany színű vagy fehér.

Nyaranta a velenceiek vaporetto-ra szállnak és a város saját strand szigetét, a keskeny, homokos Venice Lido- t foglalják el. A  homok itt szemcsés, apró-kavicsos.

Nem vitás, hogy az utóbbi 10 évben a horvát Adria leelőzte vonzerőben az olasz Adriát.

 Az olasz Adria előnye a  kisgyermekkel utazó családoknak egyszerűbb a strandolás a sík partokon,és  a lassan mélyülő tengervízzel; a horvát Adrián kreativitást igényel itt-ott az, hogy a kisgyerekek számára komfortossá tegyék a szülők a strandolást. Régebben az olasz Adria előnye volt a divatosabb éjszakai élet, de ez is elveszett, mert ma már a horvát Adria nyaraló településein menőbb a buli élet.

Az olasz Adria északi része népszerűbb a magyarok körében a rövidebb autózás miatt.     Itt a  szolgáltatások teljessége többnyire a húsvéti ünnepek től  szeptember végéig működik, a legtöbb üzlet, vendéglő októberben bezár, csak kevés tart nyitva egész éven át.