Adriai hullámvasút

Gary "no worries" Ausztráliából, a morgó és ugató Ducati Multistradán. Megtanultuk, hogy soha ne ejtsük ki az utolsó betűt, ha "méhecskét" rendelünk a "ba"-nál.

John "dobd le azt a sisakot" és Shelley "ne változtasd meg a sisakszőrzetet" a piros R1200GS-en. Ketten, de mindig fent a szóló motorosok között.

Max, az imádnivaló Golden Retriever a Limsky Fjordnál, amint úszni megy.

Paul "Rendőrség" és Laurel "ideje csomagolni!" a fehér R1200GS-en. Öt Edelweiss túra a zsákban, és szívesen visszavárnánk meleg személyiségüket egy újabb Edelweiss túrán. Köszönjük, hogy itt vagytok srácok!

Ed "desszertmániás" a V-Strom 1000-esen. Top tipp az összes túravezetőnek: Ednek annyi pozitív nukleáris energiája van, hogy tulajdonképpen távol tartja az esőt. Komolyan...

Vagy ez volt az, aki annyi szerencsét hozott nekünk a túrán?

Nem... Biztos, de nem utolsósorban Steve volt az, aki "beírta az almanachba". Könyvet írni a tényekről és a fikcióról. Ugyanolyan művészi módon biciklizni. Viszlát 12 perc múlva, Steve.

És itt vannak... Az egész csoportunk... Ó, ne, várjatok...

Itt vannak! A csoport, akiknek köszönhetően az Adria hullámvasút olyan fantasztikus túra volt! Még találkozunk srácok!

Lovaglás 6. nap - Rollercoaster vissza a bázisra

Hogyan is lehetne jobban kezdeni az utolsó lovas napot, mint egy ilyen kilátással? Csak kanyarok a csodálatos Szlovénián keresztül, és mindez ragyogó napsütéses égbolt alatt kezdődött.

Ez most tényleg Szlovénia volt? Vagy Fastvenia volt? Ez is nagyon kanyargós Szlovénia volt, és néha nagyon technikás és kihívásokkal teli Szlovénia, de legfőképpen igazán lenyűgöző Szlovénia volt... Egy olyan ország, amelyre minden vendégünk emlékezni fog, és néhányan közülük már tervezik a visszatérést. Szlovénia belopja magát az emberek szívébe, és nagyon jó okkal. Az egyik olyan hely Európában, amit nem szabad kihagyni, bízzanak az idegenvezető szavában.

Utolsó ebédmegálló az adriai hullámvasúton? A legjobb! A Savinja-völgyben található Gasthof Planinka ismét a lehető legjobb kiszolgálással fogadta Edelweiss csoportunkat. Egy emlékezetes hely!

Néhány dolognak valószínűleg így kellett lennie... Gondolkodott már azon, hogy mit jelent a Planinka? Ez szlovénul azt jelenti... Edelweiss! Pozitív karma lehetett, mint ahogy nekünk is volt az egész túrán.

Egy utolsó megálló, amikor visszaosontunk Ausztriába a Paulitschsattl-i kis határátkelőn keresztül. Csodálatos kilátás, és látják ott azt a túravezető biciklit? Tökéletesen egyenesen áll? Abszolút! Soha nem borulhatott volna fel... (Bennfentes) (és egy túravezető, aki egy bűnös vallomással sörözik a garázsban, az Edelweiss főhadiszálláson).

Eközben John csak annyit mond: "Felszedhetnénk azt a nagy biciklit, és mehetnénk a szállodába? Kezdek megéhezni itt lent!"

Így hát a szállodába mentünk. És egy csodálatos búcsúvacsora után Wim idegenvezetőnek volt még egy utolsó hivatalos bejelentése: Laurel és Paul befejezték az 5. Edelweiss túrájukat! Egy különleges pólót kapnak, és biztosak vagyunk benne, hogy alig várják, hogy újabb ötre menjenek! Még találkozunk, srácok!

Várjatok, még egy utolsó hivatalos nyereményt kapunk: Laurel kapott egy igazán hivatalos, egyedi, az egyetlen, a világon egyedülálló Edelweiss túravezető térképet-kiemelőt-jelzőt! Remélem, hamarosan találkozunk egy újabb túra kiemelésénél, Laurel.

Lovaglás 5. nap - Vissza a kedves Szlovéniába

Ideje ma elhagyni Horvátországot, egészen Szlovéniáig visszautazva. Első megálló Plaski faluban, a nagyon régi szerb-ortodox templom előtt.

Ed szelektív esője furcsa módon kezdett el esni, és valóban ránk esett! Mi volt ez az egész? A mi csoportunkra nem esik az eső! Akkor jobb, ha bemegyünk, és Wim idegenvezető megtalálta a pap feleségét, aki nagyon kedvesen kinyitotta nekünk a templomot, hogy megnézzük a csodálatos ősi műalkotásokat.

Nagyon szép vallási műalkotások, és nagyon érdekes volt az összes magyarázat.

Ezután ideje volt néhány nagyon vizes úton tekerni, de a mi nagyszerű lovascsoportunk (és a nagyszerű lovasok csoportja) tökéletesen boldogult egészen addig az útig, ahol egy fatűzből kellemes illat áradt.

Kár, hogy a képek még nem tudják megörökíteni, milyen illat van...

Az ebéd tulajdonképpen annyira finom volt, hogy Ed beszédet tartott róla. (Vagy lehet, hogy valami köze volt az atomenergiához, az atomokhoz, a neutronokhoz, meg ilyesmihez... A túravezető agya túlmelegszik, miközben próbálja megérteni)

Egy határátkeléssel később csoportunk visszavitte az Adria hullámvasutat Szlovéniába. Egy idegenvezetőt mosolyra fakasztott, hogy újra az egyik kedvenc országában lehetett, és a pozitív hangulat még a napot is újra előhozta.

Kevés hely van a világon, ami olyan képileg tökéletes, mint a Krkna folyó.

Ideje a napot egy hegyre való felhajtással befejezni! És tudod miért?

A dombok biztosítják a tökéletes kilátást a szálloda teraszáról. Helló Szlovénia, örülök, hogy újra látlak!